Jelenleg a mezőgazdaság állattenyésztési ágán belül csak libatartással foglalkozunk. Az alábbiakban a libatartásról olvashat egy ismertetőt, aminek a célja az, hogy egy speciális szaktudással nem rendelkező kívülálló is egy átfogó képet kapjon az állattenyésztés ezen ágáról.
A házilúd
A házilúd (lúd, liba) egyike a legrégebben háziasított baromfiknak. Az európai fajtákat a nyári lúdból tenyésztették ki. A hímet gúnárnak, a nőstényt tojónak nevezzük.
Megjelenése
Testsúlya fajtájától függően 5-14 kg. Az élettartama általában 15-25 év, viszont vannak libák, amelyek még ezt az életkort is meghaladták, bár csak elenyésző számban. Teste kiválóan alkalmazkodik a vízi életmódhoz, lába és feje hasonlít a kacsáéhoz, viszont a csőre nem olyan lapos, így kevésbé képes kiszűrni a vízből a táplálékot. Az alsó és a felső káva vége éles, ami megkönnyíti és lehetővé teszi az egyszerűbb legelést. Lábujjait úszóhártya köti össze egymással. Tollazata egyszerű, tömött és sűrű. A mellen és a hason sűrű pihetollak nőnek a fedőtoll alatt.
Jellemzői, életmódja
Nem túl jó úszó, így nem szeret mély vízben maradni huzamosabb ideig. A tojástermelés jellegét ősétől, a vadlúdtól örökölte, amely szigorúan szezonális. Ezt a nemesítők némelyik fajtánál gyökeresen megváltoztatták, emiatt a háziasított libák tojóképessége fajtánként nagyon különböző lehet. A nemesített fajták egy része (olasz lúd, kínai hattyúlúd, rajnai lúd), akár egész évben tojhat, három hónapos megszakításokkal. A parlagi jellegű fajták kevésbé szaporák. Mivel a lúd viszonylag keveset tojik, a termékenységnek fontos szerepe van a fajták megválasztásában.
Életkor szerinti rendszerezés:
- naposliba: 48 óránál nem idősebb, még nem etetett állat
- kisliba: még az előnevelőben tartott, 1-4 hetes állat
- növendék: a törzsesítésig tartó időszakban, 1-8 hetes kortól
- törzspótló: továbbtenyésztésre szánt liba
A lúdtartás módja
A lúdtartásnak kettő nagy fajtáját különböztetjük meg: a nyílt (szabad) tartást valamint az intenzív (zárt) tartást.
A nyílt (szabad) tartás
A nyílt tartás akkor alkalmazható, ha kisebb mennyiségben, főleg saját fogyasztásra tartják a libát. Ez kevesebb fedett helyet, viszont nagy legelőt igényel. A gazdának nem kell annyi energiát befektetni a kiváló minőség eléréséért.
Ezt a technikát alkalmazva nyáron, tavasszal és kora ősszel a libák alacsony növényzettel és kisebb tóval rendelkező nagy, nyílt területen töltik a napot 3 hetes kor felett. Nagy előnyt jelent mind az állatoknak, mind a földnek ha legeltetés előtt ott gabonaféléket termesztettek. A libák sok füvet, gyógynövényt legelnek, ami intenzív hatással van az emésztésükre. Kifejezett etetést napi egyszer kapnak, este a lúdólban. Takarmányuk: hüvelyesek, őrölt gabonafélék, egyéb növényi magvak.
Különleges fajtáknál ez helyettesíthető káposztalevéllel, gyökérzöldséggel, csalánfélékkel és egyéb magvakkal.
A telet lúdólban töltik, napi három etetéssel, ahol az utolsó napnyugta előtt történik. Gabonaféléket, hüvelyeseket és gyökeres zöldségeket esznek.
Az intenzív (zárt) tartás
Intenzív tartást alkalmazása akkor előnyös vagy kívánt, ha elsősorban kereskedelmi céllal történik a tenyésztés, azaz lúdtartásra specializálódtak,ugyanis ennek a tartásnak a helyes alkalmazásával érnek el kiemelkedő eredményt, amivel garantált a siker, azaz az egészséges, hízott liba.
A haladó, modern nagyüzemi lúdtartás legfontosabb épületei:
- törzslúd épület
- előnevelő épület
- utónevelő épület
- pecsenyelúd épület
- tömőház
- takarmányos
- raktárak
- szociális épületek
Az alkalmas libaól (2 liba/m2): száraz (páratartalom 50-70%), jól szigetelt, huzatmentes és az oldalfalaknál tojófészkekkel ellátott. Az ólhoz kell, hogy tartozzon egy csaknem hasonló méretű kifutó, melynek fele szilárd burkolatú és 15 liba/m2 vízfelületű úsztatóval rendelkezik. A libaólban a megvilágítás mesterséges, általában hosszabb ideig tartó mint a természetes fény (akár 14 óra is lehet). A szilárd padlózaton alom van, 1-2 cm vastagon.
Hasznosítása
Magyarországon leggyakrabban a libát pecsenyelúdként, húslúdként és májalapanyagként nevelnek. Korábban a lúdtoll előállításának is nagy jelentősége volt. Napjainkban a párnák és takarók töméséhez főleg szintetikus anyagokat használnak, így a toll-lúd tartás háttérbe szorult.
Pecsenyelúd
A libákat hét-nyolchetes koráig intenzív nevelésben részesítik és az első vedlés (9. hét) előtt értékesítik. Az átlagos élő lúd tömege nyolchetes korában több mint 4 kg, testét 1-4 mm vastag zsírréteg fedi, bőre sárga. Tollazata ép, fehér, géppel kopasztható. Jellemző fajták: Olasz, Toulouse, Emden, Rhine lúd.
Húslúd
A húslúd a nyolchetes kornál hosszabb nevelésben részesített lúd. Általában egy-három tépés után kerül értékesítésre. Izomzata lényegesen fejlettebb, mellehúsa a pecsenyelúdénál jóval nagyobb.
Májalapanyag
A májaslúd többnyire hasznosítási irányának megfelelően, töméssel hizlalt lúd. Az erre specializált fajtáknál a máj mérete a megfelelő tartással jelentősen befolyásolható / növelhető. A májalapanyag termelése esetén fontos szerepet játszik a fajta megválasztásán túl a tömés előkészítése, a nevelés időtartama és a rendelkezésre álló technológia.
Fő cél a máj parenchima állományának fejlesztése, a máj zsírfelvevő képességének növelése, ezért a vastagabb nyelőcsővel rendelkező fajták alkalmazása a legoptimálisabb. A fiatalabb állatok hizlalásának átlagos ideje 10-18 nap, az idősebbeké 24-26 nap.
Jellemző fajták: Landsky, Toulouse.